Október végi szombat reggel volt, amikor a frissen kifőtt kávé illata töltötte be a kis lakótelepi konyhát. A nap már felemelte annyira üstökét, hogy a tízemeletes felett áttekintő sugarai a töltés felőli oldalon megvilágítsák a fák lombjainak színes kavalkádját. A levelek már zsugorodva, de még aranyló narancs, sárga, barna és zöld színpompában játszva fent ücsörögtek az ágakon. A nyáron kora hajnalban a házfalakról visszaverődő feketerigó fütty elnémult ugyan, de a nap fáradó kezei még melegen simogatták a megállóban villamosra várók fedetlen fejét és átölelték a boltba csoszogó öregember vállát. Vénasszonyok nyara volt.

Bővebben...

A buszmegállótól egyre nehezebben tette meg a kanális partján vezető egyenetlen utat a Holt-Tisza partján meghúzódó kertig. Öregedő lábait mind nagyobb súllyal nyomták az évek és a derekában tomboló fárasztó fájdalom. Legidősebb unokája szerencsére gyakran hozta-vitte autóval, ha éppen ideje engedte.

Bővebben...

  „A tekintet az a gesztus, amely a fogyatékossággal élõ személyt elnyomott társadalmi helyzetûvé teszi.” Cheryl Marie Wade

Bővebben...

Keserves fintorral ült a laptophoz megnézni a reggeli postát. A család már elment, egyedül volt. Vad, addig még soha nem tapasztalt, furcsa fájdalmat érzett a mellkasában ott, ahol a ketyegõ már eddig is produkált az elmúlt évek során furcsa érzéseket: fájást, nyilallást, szúrást, rövid ideig tartó görcsös fájdalmat és az extraszisztolés vad, mellkasfeszegetõ dobbanásait. Szíve néha kihagyott egy-egy ütemet, ilyenkor kicsit elhomályosodott a világ; de ilyen fájdalmat még nem érzett soha.

Bővebben...

Én legalábbis ezt tapasztaltam. Nézem a híradót, látom és hallom Magyarország szocialista miniszterelnök-jelöltjét nyilatkozni és hangosan felnyögök annál a résznél, amikor az ifjú és ennél minden bizonnyal azért bölcsebb politikus így szól: „nem-e..." Érzem, ahogy a fejem kezd vörösödni, a tarkóm megfeszül,miközben arra gondolok, ha tényleg azt nézzük, nyelvében él a nemzet,akkor mi már elkezdtünk agonizálni.

Bővebben...

Bővebben...

Jövõ év február 15-tõl kötelezõ lesz minden kórházi ágyhoz széfet biztosítani, megelõzendõ a kórházi lopásokat - jelentette be az egészségügyi miniszter pénteki, budapesti sajtótájékoztatóján. Horváth Ágnes közölte: a széfek beszerzését az intézményeknek kell megoldaniuk, azonban ehhez 600 millió forintot ad a tárca, amely összeget még december végéig megkapják a kórházak. Bővebben...

Nagyjából így sommázhatnám az egészségügyi tárca azon törekvéseit, hogy milliókat költenek az egészségügyi reform, a vizitdíj és a kórházi napidíj áldásos hatásainak kommunikálására.

Az embernek az a benyomása, politikusaink komolyan azt hiszik, csak azért nem fogadjuk el a magyar ellentétek balladáját és nem akarjuk elhinni,hogy a varjúk hattyúsereg, a rossz pedig jó, mert nincs kellõen népszerûsítve.

Bővebben...

Bővebben...

A minap a szociális érzéketlenséget rosszalló és azt, mint az egészségüggyel szerves összefüggésben levõ anomáliát feltüntetõ cikket írtam Demcsák Zsuzsa blogja megjelenése visszhangján. Azóta természetesen történt változás, elõször Demcsák Zsuzsa lelki habitusa alakult át egyik pillanatról a másikra: már szereti a szegényeket, talán szívesen osztogatna meleg ingyenlevest homelesseknek és a sarki koldusnak is adna naponta kétszer tíz forintot bimbózó szociális empátiájának bizonyítékaként.

Bővebben...