A minap a szociális érzéketlenséget rosszalló és azt, mint az egészségüggyel szerves összefüggésben levõ anomáliát feltüntetõ cikket írtam Demcsák Zsuzsa blogja megjelenése visszhangján. Azóta természetesen történt változás, elõször Demcsák Zsuzsa lelki habitusa alakult át egyik pillanatról a másikra: már szereti a szegényeket, talán szívesen osztogatna meleg ingyenlevest homelesseknek és a sarki koldusnak is adna naponta kétszer tíz forintot bimbózó szociális empátiájának bizonyítékaként.

De aztán történt más is:

"Demcsák Zsuzsa visszalépett a kormányszóvivõi poszttól - tudatta maga az érintett hétfõi közleményében. Felkészült és rátermett lett volna arra, hogy ellássa feladatát - hangoztatta Gál J. Zoltán a parlamentben, bejelentve Demcsák döntését. Más elõjellel Révész Máriusz is úgy vélte: Demcsák hitelesen képviselte volna a kormányt. Gyurcsány Ferenc sajnálja Demcsák visszalépését. A kormány ideiglenes szóvivõje Gál J. lesz. A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok neve mellõzését kérõ munkatársa kijelentette, hogy az átvizsgálás során nem találtak semmi olyat, ami biztonsági kockázatot jelentett volna."

Ezt követõen aztán megjelentek a különbözõ szimpatizásn vélemények a kormánykörök részérõl, amelyek alaposan felborzolták a kedélyemet. Ezek a "szerecsenmosdatások" eredményezték, hogy egy egészségügyi portálon vagyok kénytelen politikát ostorozó véleményemnek helyet adni: nem szeretem ugyanis, ha hülyébbnek néznek, mint amilyen vagyok...

Nézzük sorra a bosszúságom tárgyát képezõ elemeket:

"Hiteles kormányszóvivõ lett volna"

"Demcsák Zsuzsa felkészült és rátermett lett volna arra, hogy ellássa a kormányszóvivõi posztot - hangoztatta Gyurcsány Ferenc kormányfõ kabinetfõnöke, aki úgy vélte: "a radikális ellenzék és csatolt részei" indítottak támadást a jelölt ellen, célkeresztbe véve Demcsák családját. Kijelentette: "gõgös dolog" hetekkel azelõtt támadni valakit, hogy megkezdené munkáját. Gál J. megbocsáthatónak ítélte Demcsák nagy felzúdulást kiváltó, a szegény sorsú családokat és embereket kedvezõtlen színben feltüntetõ blogbejegyzéseit."

Tisztelt Gál J. Zoltán!

Kinek lett volna hiteles? Önnek, vagy nekünk? Az Ön véleménye a mérvadó, akit -akiket- sajnos, minimális többséggel megbíztak egy ország választópolgárai, hogy a közvetett demokrácia elemeit gyakorolva nevünkben érvényesítsék a választópolgárok óhaját, vágyait, akaratát; vagy pedig a miénk?! Önök a mérvadóak, vagy mi, a többség, akiknek az Önök botor lépéseit eltakarni igyekvõ panem et circenses jellegû dolgaival etetnek?

Önök azzal védik Demcsák Zsuzsát, hogy mindezek a személye ellen koncentrált támadások fotómodelli pályafutásának és a csalárd ellenzék méltatlan támadásának volt köszönhetõ.

Nem, kedves Zoltán. Van rá példa az amerikai politikai életben is, mire képes egy korábbi filmcsillag még akkor is, ha korábban pornószínészként, majd akcióhõsként tengette az életét, tetejében osztrák származású...

Ebbõl a szempontból teljesen irreleváns, Zsuzsika go-go görl, sanzon énekes, vagy a Pa-Dö-Dö backing vokálja volt, mielõtt úgy találták, (a jelenlegi tendenciában, exkluzív kinézetû embereket a kirakatba,) hogy õ az ideális kormányszóvivõ.

A dolog buktatója, kedves Gál úr, az események korrellációja, úgy is mondhatnám: a történések kontextusa.

Mert amikor egy kétségen kívül remek kinézetû hölgyrõl kiderül: kellemes külsejével köszönõ viszonyban sincs a mentális, érzelmi és erkölcsi intelligenciája és botor módon, még ha érzi is ezt, kifejti averzióit a rongyosabb plebejusokkal szemben; majd az érthetõ felzúdulás hatására hirtelen rájön: á, csak csacsiságokat fecsegett, õ tulajdonképp legszívesebben egy szociális otthon gondozónõje szeretne lenni, olyan empatikus alkat; ezzel párhuzamosan minimum kétesnek minõsíthetõ hírek látnak újra napvilágot a közvetlen rokonságával kapcsolatban... nos, ebben a kontextusban már a korábbi fényképezés is az egyén saját felsõbbrendûségi tudatát szimbolizálja a nem aktmodell kinézetû, de azért gondolkodni tudó csendes többségben és penetránsnak érzik - nem alaptalanul - az esetet.

Igaz, az igen tisztelt miniszterelnök úr is más véleményt képvisel, mint az a nem lebecsülendõ réteg, amely Gurcsány urat is nem kivánatos személynek látja a politikai életben:

"Gyurcsány szerint ez egy önzetlen lépés volt

Gyurcsány Ferenc nemcsak tudomásul veszi Demcsák Zsuzsa döntését, hanem sokra is tartja, annak indoklását tiszteletre méltó gesztusnak tekinti - közölte a Kormányszóvivõ Iroda. A közlemény szerint a miniszterelnököt a Demcsák Zsuzsára irányuló össztûz nem ingatta meg korábbi döntésében: kiállt és kiáll ma is mellette. "Ez az önzetlen lépése a kormányfõ értékelése szerint újabb jele annak, hogy helyes volt Demcsák Zsuzsa mellett dönteni" - áll a közleményben"

Tisztelt Miniszterelnök úr!

A tiszteletre méltóság nem itt kezdõdik, hanem ott, hogy az ember nem keni a vajat a fejére. És ott folytatódik, de ez már a hûvös racionalizmus ismérve lenne, hogy vajjal a fején nem megy ki a tûzõ napra ácsorogni...

Gál J. Zoltán, Gyurcsány úr és nem utolsó sorban a szépséges, de nem elbûvölõ Demcsák Zsuzsa figyelmét is szeretném felhívni az Osca Wilde per azon momentumára, amivel tulajdonképp elbukta a perét. Ez az a pillanat volt, amikor egy buktató kérdésre önkéntelenül elárulta: averziója van a szegényebb, elõnytelen külsejû emberekkel szemben. Az esküdtszék jóindulatát, melyet korábbi szellemes visszavágásaival alakított ki, egy pillanat alatt elveszítette.

Miközben ezeket a sorokat írtam, a mûsorommal kapcsolatban egy idõs, beteg hölgy hívott fel Budapestrõl. Talán nem leszek indiszkrét a nénivel, ha beszélgetésünk lényegét leírom:

A néni a mûsorhoz, és elsõsorban Horváth Tamás adjunktus úr szívkatéterezésel kapcsolatos riportjához gratulált, majd elsírta magát: súlyos autóimmun betegségben szenved, ugyanakkor a szívével is baj van, a közgyógyellátotti procedúrára még hónapokat várnia kell; arra nincs pénze, hogy a gyógyszereit kiváltsa. "Hát mit akarnak ezek még tõlünk, hát még minket,súlyos, rászorult betegeket is vizitdíj fizetésére kényszerítenek?! Nincs énnekem pénzem arra..."

Kedves Demcsák Zsuzsa, Gál J. Zoltán; tisztelt Miniszterelnök úr!

A fényekhez az árnyékok is hozzátartoznak, de Önök, elvakulva pislogva az élet napos oldalán, ezeket, azaz a valóság nagyon is fájó elemeit sosem fogják tudni sem érzékelni, sem felfogni.

Számomra torokszorító volt a nénivel az elõbbi beszélgetés: nos, ez az az érzés, amit Önök sosem fognak megismerni, csak puffogó frázisokra telik a jövõben is: "Menni kell, dolgozni kell, én is dolgozom!"

Szekszárdi Miklós

szerkesztõ