Én legalábbis ezt tapasztaltam. Nézem a híradót, látom és hallom Magyarország szocialista miniszterelnök-jelöltjét nyilatkozni és hangosan felnyögök annál a résznél, amikor az ifjú és ennél minden bizonnyal azért bölcsebb politikus így szól: „nem-e..." Érzem, ahogy a fejem kezd vörösödni, a tarkóm megfeszül,miközben arra gondolok, ha tényleg azt nézzük, nyelvében él a nemzet,akkor mi már elkezdtünk agonizálni.

Önmagában persze nem a nyelvõrködés késztetett arra, hogy egy egészségügyi mûsor honlapjára tartalmilag irreleváns cikket írjak, hanem az ifjú kormányfõ jelölt nyugdíjasoknak tartott show mûsora, amelybõl egy kedélyes részletet tegnap volt szerencsém látni. A kiváltott fiziológiás hatás, azaz a vérnyomás emelkedés érzete már ismerõs volt, a feszülõ, fájó tarkó, enyhe szédülés, pirosodó arc.

Mesterházy Attila úr ugyanis azt a minden bizonnyal valóságosan is lejátszódott dialógust ecsetelgette a szörnyülködõ nyugdíjasoknak, amely akkor történt meg, amikor édesapját kocsival vitte sérvmûtétre. A beszámoló szerint a kedves Mesterházy apuka azon aggódott, mi lesz, ha õ egy „jobbos" orvos kezébe kerül...

Az orvos, de az egész egészségügyi társadalmat súlyosan sértõ kijelentés miatt Dr. Éger István, a MOK elnöke ugyan már elegánsan tiltakozott, viszont nyilván nem reagálhatott úgy, ahogy én szívesen tenném bármelyik orvos helyében: - Kedves Mesterházy úr, a khm... a jobb vesém,az a jobbos ...

Egyszerûen nem értem, igaz, nem vagyok politikus. Szerencsére. Azt nem értem, hogy a remélt szavazatokért cserében már semmi sem drága? A különbözõ elbaltázott egészségpolitikai intézkedések, a degresszív szabályozásnak köszönhetõ várólisták kialakulása, a Kende féle mûhiba történetek és politikailag is gerjesztett „anti-paraszolvencia" hangulat már éppen elég éket vertek az egészségügyi és a betegtársadalom közé.

Nem elég még a meglevõ bizalmatlanság, a gyanakvó és feszült légkör? Ön szerint, Mesterházy úr, új színfoltnak a palettán fel kell még kelteni a betegek politikai indíttatású rettegését is? Csak azért, hogy a nyugdíjas hangulatát politikailag minél jobban az MSZP mellé - és a jobboldal ellen - hangolja? Hol a határa a kampányban a tisztességnek? Nem számít, hogy Pandóra szelencéjébõl mit szabadít ki a frappáns történetének interpretálásával?

Mesterházy úr: közlöm, hogy én meg nem szeretnék egy olyan Magyarországon élni, ahol a beteg immár nem csak azért fog aggódni, hogyan sikerül az operációja, meg fog-e gyógyulni, hanem ezen felül még ilyeneken is töri majd a fejét: „Az a fiatal tanársegéd, aki operálni fog, biztos jobboldali és azt gondolja rólam,mert én nyugdíjas vagyok, akkor valószínû MSZP szavazó; és lehet, hogy majd emiatt... jobb volna ahhoz az öreg professzorhoz kerülni, róla tudom,hogy õ régi szoci..."

Süsü, a sárkány c. mese egyik dala jut az eszembe arról, amit folytatnak napjaink Magyarországán: „Rettegj, félj és borzadj!" - csak ami a Süsüben vicces, az a hétköznapi életben elvileg megengedhetetlen volna.

De minden esetre tisztességtelen.

 Szekszárdi Miklós