A máig is kezelhetetlen kórképben szenvedõk jogait nem lehetett csorbítani azzal, hogy kvázi nyilvánosságra hozták betegségüket szûkebb környezetükben azzal, hogy partnereiket is kötelezõen bevonták a kezelésbe. A liberális törvényváltozás azonban épp a fertõzõforrás felkutatását nehezítette meg, s tiltotta azok izolálását az emberi jogokra hivatkozva.

A vitatott változások hatása, hogy ma már nem beszél(het)ünk nemibetegségekrõl, csak nemi úton terjedõ kórképekrõl. Ezek száma viszont a diagnosztikus lehetõségek gyarapodásával szinte folyton növekszik. Ma legalább 17 STD (sexually transmitted diseases) kór ismert, mert olyan betegségekrõl is kiderült e terjedési lehetõség, melyekrõl korábban ezt fel sem tételeztük. Így került e betegségek sorába pl. a májgyulladás, a mononukleosis, trachoma, herpesz stb.

A leggyakoribb nemi úton átvihetõbetegség -egyúttal a kanyaró utáni leggyakribb fertõzõbetegség - a gonorrea vagy népszerû nevén tripper jellegzetes, sárgás folyásával ma már jól gyógyítható antibiotikumokkal, bár pont e kórkép kezelésénél figyeltek fel elõször az orvosok a baktériumok ellenállóképességének növekedésére.

A másik klasszikus betegség a nemi területeken, néha a szájban is gyorsan gyógyuló, fájdalmatlan sebeket, fekélyeket okozó, de késõi stádiumaiban a szív-érrendszert és az idegrendszert roncsoló szifilisz vagy luesz. Újvilági eredete kétséges, ám az amerikai kontisnensen elõforduló pinta nagyon hasonlít rá. Még mindig érzékeny a dugóhúzószerû kórokozója, a treponéma antibiotikumokra, így az elsõ stádiumban adott gyógyszerekkel szövõdménymentesen kezelhetõ.

Az ulcus molle (lágy fekély) és a limfogranulóma a mi kultúrkörünkben ritkábban elõforduló kórképek, melyek szintén fekélyképzõdéssel, zegzugos járatok kialakulásával, de már fájdalommal is járnak a megfertõzött területen. A turizmus sajnos ezeket is importálhatja, így szûrésük fontos.

A húgycsövet és a hüvelyt egyaránt fertõzõ ágensek között találunk baktériumokat, vírusokat, mikoplazmát, ureoplazmát, gombákat is. A két leggyakoribb folyással járó betegség a tripper mellett az egysejtû parazita okozta trichomoniasis és a gomba keltette candidiázis.

Utóbbi kórokozója egy sarjadzógomba, a Candida albicans, mely világszerte szaporodóban van. Ennek okát abban lelhetjük, hogy nagyon sok antibiotikumot használunk nap mint nap, s emiatt a gombák szabad prédáivá válunk. Nemcsoda, hiszen az antibiotikumok tulajdonképpen a gombák (penész és sugárgombák) védekezõ anyagai, melyek kibocsájtásával teret teremtenek maguknak a baktériumok rovására. Sajnos, ételeink is rengeteg antibiotikumot tartalmaznak, mert jónak bizonyulnak, mint növekedést serkentõ anyagok az állattartásban, sõt a növénytermesztésben is.

Sok orvos tagadja, hogy a Candida - amelyet ma már a normál hüvelyi flóra szereplõjének tartanak elterjedt volta miatt - súlyosabb betegséget lenne képes kiváltani, pedig egyre több esetben lehet igazolni kóroki szerepét allergiás, immunhiányos és egyéb kórképekben.

Az USA-ban a nyolcvanas években nagy pánikot okozott, hogy a lakosság körében robbanásszerûen terjedni kezdett a nemi herpesz (herpes genitalis). Ez annál is ilyesztõbb volt, mert nemcsak a fájdalmas hólyagok akút kellemetlenségével kellett számolni, hanem a vírus hosszú idõ után kifejtett - fõleg méhnyakat érintõ - rákkeltõ hatásával is.

Ugyanilyen daganatképzõ effektust írtak le kondilómák esetén,amikor a páciens a tenyéri-talpi szemölcsöket is léterhozó vírusfélével fertõzõdött meg, s nemiszervén nyeles bõrdaganatok alakultak ki. Ma a tudósok e humán papillóma vírust teszik felelõssé más rákok kialakulásáért is, így állítólag még a tüdõrák kockázatát is jobban növeli, mint a dohányzás.

A nemi területeken elõforduló paraziták sorából nem felejthetjük ki a vérszívókat, így a lapostetût sem. Itt leginkább a kínzó viszketés a probléma, de társulhatnak hozzá egyéb fertõzések is.

Visszautalva az ureoplasmára és mycoplasmára jelentõségük abban áll, hogy kezeletlenül meddõséget is okozhatnak. A hepatitis fiataloknál történõ szaporodásáért a kábítószeres tûkkel történt fertõzéseken kívül egyértelmûen nagy szerep jut a szabados nemiéletnek. A hosszan lappangó, végül a beteg halálát okozó kórkép szûrése különösen fontos.

A szûrésekrõl röviden csak annyit, hogy vérvétellel ma már hazánkban is diagnosztizálható valamennyi kórkép, s váladékvétellel célzott antibiotikus kezelsére is van lehetõség.

Dr. Kohán József