Vannak közös jelek, melyek a gyulladás fennállását támogatják: a duzzanat, a meleg tapintat, a bõrpír, és a fájdalom. Emellett a bõrgyógyászok megfigyelték, hogy a bõrbetegségeket a bõr csak néhány (szám szerint 20) jelenséggel tudja "kifejezni", ezeket "elemi jelenségeknek" nevezték el. Ezek kapcsolódásából kell diagnosztizálnia a bõrgyógyásznak a ma ismert 1 500-2 000 bõrbetegséget.

A teljesség igénye nélküli felsorolás elsõ reprezentánsa az egyszerû szõrtüszõgyulladás.Ilyenkor valamely baktérium vagy gomba támadja meg a szõrtüszõ melletti faggyúmirigyet, melynek váladékában egyébként is él egy ún. "anaerob", levegõt nem kedvelõ parazita, a Propiobacter acnis. Ez önmagában nem okoz gennyes folyamatot, de a társfertõzésként szereplõ Streptococcus vagy Staphylococcus baktériumok vagy a Trichophyta nevû fonalas gomba már igen. Utóbbi maradandó károsodást, kopasz foltokat eredményezhet.

A Streptococcus számos más betegséget is okoz a szervezetben, de leglátványosabb és legveszélyesebb bõrbetegségként létrehozhatja az orrbáncot, mely magas lázzal, hidegrázással, elesett állapottal járó élénkvörös duzzanattal, feszülõ, szúró fájdalommal jár az érintett bõrterületen.
Régebben az orr körül volt gyakoribb, innen a neve, manapság inkább az alsó végtagra lokalizálódó formái fordulnak elõ. Megfelelõ antibiotikummal, megfelelõ ideig kezelve, ha a beteg is sokat pihen vele, véglegesen meggyógyítható. Sajnos nem jó kooperáció, rossz gyógyszerválasztás esetén kiújulhat, sõt krónikussá, visszatérõvé válhat. Ennek szövõdményeként a végtagok maradandó duzzanata, ödémája kellemetlen és fájdalmas emléke lehet.

A tályogokat ugyanazok a kórokozók hozzák létre, mint a a fenti betegségeket, azonban a bõrön látható fájdalmas duzzanat egy mélyen a zsíszövetbe terjedõ folymatot jelez. Ilyenkor nem elégséges az antibiotikus kezelés, mûtéttel kell feltárni a gennyes elváltozást.

A fertõzéses eredetû bõrgyulladások ritkább, de szomorú aktualitást kapott formái a bõr gümõkórja és a lépfene. Elõbbi az AIDS terjedésével, és a társadalmi megrázkódtatások áldozataivá váló elesettek, hajléktalanok rossz higiénés körülményei miatt ismét sokkal gyakrabban fordul elõ, ezért megfelelõ szûrésekkel, terápiával fel kell készülni terjedésük ellen. A lépfene esetében sajnos a biológiai fegyverként felhasználható, spórájával könnyen terjeszthetõ volta miatt szükséges a szakemberek felkészítése leküzdésére. A néha banális bõrtüneteket okozó kórkép ugyanis könnyen terjed belélegzéssel is, és a tüdõt megtámadó formája végzetes kórkép.

Az autoimmun bõrgyulladások közül legjellegzetesebb a bõrfarkas (lupus erythematodes), mely típusos pillangószerû bõrpírral jelenik meg az arcon, de hasonló színû, enyhén hámló, hegesedéssel járó diszkoid kiütések testszerte megjelenhetnek, a hajas fejbõrön foltos kopaszodást okozva. Sajnos a betegség nem mindig marad a bõrre lokalizálódva, ha a szívet, vesét, májat egyéb szerveket is érinti, szisztémás formáról (SLE) beszélünk. Ez már súlyos betegség, ezért a korai felismerés, a korrket diagnózis a beteg sorsán képes változtatni, mert a megfelelõ (általában szteroiddal történõ) belsõ kezelés javíthat a tüneteken, panaszokon, s meghosszabbítja a túlélést.

A bõr keményedésével járó gyulladás, a scleroderma vagy morphea esetében a kiütés egy tömött tapintatú, hegesedõ, barnás-lilás-vörös, néha gyûrûszerû folt a végtagokon vagy a törzsön. Ha csak a bõr tünete ez a "keményedés" a betegség hosszú és enyhe lefolyású, ám belszervekre terjedõ formájánál nem ritka pl. a nyelési képtelenség a nyelõcsõ érintettsége miatt.

Rokon betegségnek számít a dermatomyositis, bõr és az izmok egyidejû, mozgáskorlátozottsággal, elesettséggel, néha lázzal járó súlyos gyulladása. A beteg arcán ilyenkor is jellegzetes bõrpír látható, mely síró arcra emlékeztet. A betegség elõrehaladtával az izmok bénulása miatt kritikus állapot is bekövetkezhet.
Ennél a betegségnél is nagyon fontos az autoimmun kórképekre jellemzõ vérképi, immunológiai eltérések kimutatása illetve a bõrbõl, izomból végzett szövettani vizsgálat.

A mélyebb szövetek gyulladása lehet a kevert kötõszöveti gyulladás vagy a zsíszövet gyulladása, a panniculitis. A sziszetmatizáció ezen esetekben is elõfordulhat, s az elõbbi betegségek mindegyike kombinálódhat SLE-vel. Ez a terápiában is hasonlóságot jelent, mind a bõr tüneteinek külsõ enyhítésére, mind a belsõ szervek elváltozásainka megelõzésére, kezelésésére leginkább a mellékvesekéreg hormonkivonatait, az ún. szetroidokat alkalmazzuk, szükség esetén akár citosztatikus szerek adásával is kiegészítve.

Dr. Kohán József
bõrgyógyász-kozmetológus