Anyajegyeknek nevezzük az általában már születéskor a bõrön látható bõrdaganatokat, amelyek azonban a hámszöveten, és a bõrfüggelékek (szõrtüszõ, faggyúmirigy, verejtékmirigy) szövetein kívül akár ér-, vagy idegeredetûek is lehetnek. Leggyakrabban anyajegyeknek mégis a bõr festéksejtjeibõl kiinduló, de vegyes sejtekbõl összetett, jóindulatú daganatokat hívjuk latinul naevusnak.

Néha tényleg elõfordul hasonló elváltozás a szülõkön, de fontos tudni, hogy az anyajegyeknek csak kb. 10%-uk veleszületett, zömük "szerzett", amit az magyaráz, hogy felszínükön nõi hormonra (ösztrogén) érzékeny receptorok vannak, így serdülõkorban vagy épp terhesség idején újak is nagy számban megjelennek a bõrön.

A hormonok és a nagyon fontos örökletes hajlam mellett úgy tûnik, a legfontosabb "kiváltó ok" a fény. Mint minden bõrdaganat, az anyajegy is gyakoribb azokon, akik többször felégtek a napon, de a túlzott szolárium szintén felelõs a pigmentált elváltozások szaporodásáért. Minél világosabb bõrû valaki (hat bõrtípust különböztetünk meg), annál nagyobb valószínûséggel keletkeznek rajta a fény hatására bõrhibák: szeplõk, lentigók, pigmentált anyajegyek, de a bõrrák és a korai bõröregedés - divatosan nevezve aging skin - áll a kockázatok listáján.

Az anyajegyek kb. 3%-a hajlamos rákos elfajulásra, ennek eredménye a melanóma mailgnum, melynek szövettani vizsgálatakor kb. 80%-ban a naevus maradványa meg is található. Ez eléggé meggyõzõ statisztika arra, hogy közvetlen rizikófaktornak tekintsük a pigmentált anyajegyeket. A megfigyelések és a logika alapján elsõsorban azok az anyajegyek vannak leginkább kitéve malignizációnak, amelyek több fényt kapnak, sötétebbek, nagyok (hiszen akkor több potenciálisan mutációt szenvedõ pigmentsejt van bennük), esetleg irritációnak vannak kitéve.

Mivel nincs olyan orvos, aki e kis tumorok mélyére látna, csak külsõ jelekbõl gyaníthatjuk az átalakulást: rövid idõ alatt történõ színváltozás, (elsõsorban sötétedés), az egynemû szín tarkulása, az anyajegy hirtelen növekedése, kiemelkedése, nedvezés, vérzés. A külsõ megjelenés egyébként lehet megtévesztõ, hiszen a festékes anyajegyeknek is igen sok fajtája ismeretes, s ezeknek más-más a kockázata a rosszindulatúságra.

A korrekt, biztos és végleges diagnózist csak szövettani vizsgálattal lehet felállítani, ezért gyanu esetén mindig törekedni kell az ún. "in toto"(teljes egészében történõ, biztonsági udvarral történõ) eltávolításra. Erre az egyetlen biztos módszer a mûtéti eltávolítás, melyet szövettani vizsgálat követ. Ilyenkor a kórboncnok meg tudja mondani, vajon milyen típusú volt pontosan az anyajegy, minden sejtjét eltávolították-e, volt-e benne rákos elfajulás, az milyen mélységetérintett stb.

Ha a mûtét utáni lelet a legjobbakat mutatja, megkönnyebbülhet a páciens, hogy egy (vagy több) rizikófaktorral kevesebb van a bõrén. Ha az elváltozás rosszindulatú, szintén a szövettani kép ad útbaigazítást, kell-e újabb mûtét vagy más kezelés. Soha ne a mûtéttõl féljen a beteg, hiszen az biztosan nem árt neki, ám ha késlekedik, az esetleges elfajult pigmentsejtek elszaporodhatnak, s ez már az egészségét komolyan károsíthatja.

Saját rendelõmben a mûtéteket a fentiek szerint végzem, de talán fontosabb a megelõzés szempontjából a rendszeres bõrrákszûrés, melyet (ingyenesen!) 1/2-1 évente javaslok.

Dr. Kohán József
kozmetológus-bõrgyógyász