A kiváltó okot néha nagyon nehéz megtalálni, mert a civilizáció ártalmaként különbözõ, eddig a szervezet számára ismeretlen anyag kerül a táplálékunkba. Ezek között fontos helyen szerepelnek az "ételadalékok", melyek tartósítják, színezik, ízesítik ételeinket, italainkat. Emellett tartalmaz a hús, a tej, a tojás különbözõ antibiotikumokat - az állatgyógyászat 3-szor annyit használ! -, a növényi eredetû táplálékok növényvédõ szereket és egyéb mérgeket.

Nehéz tehát nyomára bukkanni a pontos kórokzó ágensnek, pedig a gyógyítás annak elkerülésével a biztos, tüneti kezeléssel csak átmenetileg lehet segíteni a betegen. Erre különbözõún. "antihisztamin" származék alkalmas, melyek közül az újabb generációsak már nem rendelkeznek olyan kellemetlen mellékhatásokkal (álmosság, szédülés, szájszárazság stb.), de néha célszerûbb a régiek alkalmazása is.

Az okok feltárására különbözõ teszteket dolgoztak ki a bõrgyógyász-allergológusok. Legveszélytelenebb formája a vérvétellel történõ LTT (limfocita transzformációs teszt), melynek lényege, hogy a beteg véréhez üvegben kevernek a gyanuba vett gyógyszerbõl, s mikroszkópos vizsgálattal figyelik, immunsejtjeik aktiválódnak-e.

Az ételfehérjék és más antigének vizsgálatára alkalmas a "scarificatiós" technika is, elyenkor az alkar bõrét megkarcolják, és a feltételezett anyagokkal becsöpögtetik a felsértett bõrt. A pirosodás pozitivitást jelez. Ilyen esetekben is lehet azonban vérvételbõl diagnosztizálni speciális immuntechnológiával.

Néha paraziták okozzák immunitásunk "kompromittálását", ezek kimutatása gyakran nagyon nehéz, de lehetõvé teszi, hogy ellenük sepciális immunológiai reakció indul, melyet szintén a vérbõl - az immunfehérjék változásából - lehet igazolni.

A legkorszerûbbek a mágneses rezgések számítógépes elemzésével dolgozó "biorezonanciás" készülékek, melyek a friss és régebben kiállt fertõzéseket, különbözõ allergizáló anyagok "emlékeit", biofizikai-biokémiai "lenyomatát" is képesek kimutatni.

Vannak azonban a csalánkiütésnek olyan formái, melyek nem allergiás eredetûek, ezeket összefoglalóan fizikális eredetû urtikáriának hívjuk. Csalánt okozhat a hideg, a meleg, sõt a bõr tartós vagy erõteljes nyomása, és jelentkezhet "kifáradásos"alapon, amikor a beteg verejtékezéssel járó fizikai terhelésnek van kitéve. Ezen kórképek kezelésében a tapasztalat azt mutatja, nem válnak be a szokásos "antihisztaminok", így különbözõ gyógyszerek kombinációit adjuk a pácinsnek.

Talán még érdekesebb formája a csalánkiütésnek a kontakt urtikária, amikor a bõrrel érintkezõ anyagok váltják ki a típusos tüneteket. Ezen anyagok köre is nagyon változatos, leggyakrabban azonban a különbözõ illatanyagok, aromák váltják ki.

A csalánbetegek kezelésében alapvetõen a szigorú diéta a legfontosabb, hiszen az allergén eltávolításával magától is meggyógyul. A diétával kapcsolatba külön oldalon szeretném Önt tájékoztatni.

Dr. Kohán József
bõrgyógyász-kozmetológus