Az allergiás bõrbetegségek igen sokfélék, és különéle eredetûek. Legjellemzõbb képviselõjük az ekcéma, melynek van akút, krónikus, veleszületett, kontakt és parazita eredetû, száraz vagy nedvezõ formája. Mivel az említett memóriába örökre beíródik az allrgén,a kiváltó ágens, ez a betegség bármikor, egyre rövidebb idõn belül és egyre hevesebben jelentkezik a beteg egész életén keresztül.

Azaz tünetmentesíteni lehet, de az okát megszüntetni, így végérvényesen meggyógyítani nem tudjuk. Különösen kedvezõtlen a kilátás a veleszületett, ún. endogén ekcéma esetében, bár megfigyelhetõ a tünetek mérséklõdése néha serdülõkön vagy terheseken, amikor a genetikai háttér mellett jelentõs hormonális viszonyok is megváltoznak.

Az ilyen csecsemõket már születéskor is a vörös, hámló bõr jellemez, hajas fejbõrükön "koszmó", korpázó hámlás figyelhetõ meg. Gyakran hozzák összefüggésbe ezt az "atópiás dermatítisznek" is nevezett kórképet különbözõ ételfehérjék allergizáló hatásával, ám emiatt csak akkor érdemes a piciket diétáztatni, ha konkrét megfigyelés alátámasztja gyanunkat, vagy vérvétellel kimutatható a konkrét allergén.

Sokkal fontosabb a bõr semleges környezetének megteremtése. Ebbõl a szempontból a fürdetõszerek kiiktatása, fürdõolajok használata önmagában csodákat tehet, de gondolni kell a mosó és öblítõszerek irritáló-allergizáló hatására is. Fõként utóbbiak illatanyagukkal, a bennünk maradó detergensekkel, krómsókkal a felnõttek bõrét is károsítják, hiszen a ruhában, alsónemûben, ágynemûben, pizsamában sõt törölközõben maradva állandóan károsítják, ingerlik a hámsejteket.

Nincs igazán semleges mosó és öblítõszer azok számára, akiknek az érzékenysége már kialakult. Hasznos tanács lehet ilyenkor, ha a mosás utolsó fázisában pár csepp ecetet adunk a ruhanemûhöz - akkor biztosan pH 5,5-ös lesz!

Az allergiák kimutatása is sokféle. Legismertebb talán a beteg hátára felhelyezett ragtapasz csíkokból álló "rutin epikután teszt". Ma kb. 30 féle anyaggal exponálják a beteget, az eredményt 48-72 óra után lehet leolvasni. A leggyakoribb allergén manapság a króm - fõként az elõzõekben tárgyalt detrgenseknek köszönhetõen még a mosógép dobjából is kioldódik -, de egyre sûrûbben találunk pozitív reakciót a mesterséges illatanyagok, festékek, tartósítószerek stb. esetében, de nem ritka a túlérzékenység kamillára hatóanyagára, az azulenolra és a gyapjúzsírra, a lanolinra sem.

Az allergénkutatás másik lehetséges formája, amikor az alkar bõrét megkarcoljuk, és rácsöppentünk valamilyen oldatot - ezek általában növényi, állati, emberi szövetek anyagai, esetleg ételfehérjék. A vérvétellel fõként utóbbiakat lehet vizsgálni allergológiai szempontból, és természetesen a gyógyszerek allergizáló szerepének tisztázására is ez a legveszélytelenebb próba.

Újabban használatos az ún. "biorezonanciás" vizsgálat is allergén kimutatására, bár ez a módszer ettõl sokkal többre hivatott. Alapjait talán az anyagok általános vizsgálatára alkalmas "spektrofotometriával" lehetne megmagyarázni.

Minden atomnak egyedi fénykibocsájtása van, ha - pl. hõvel - gerjesztik. Ez a rezgés akkor is jellemzõ lesz rá, ha molekulákba rendezõdik, a molekulák szövetekké, a szövetek organizmussá (baktérium, virág, ember) állnak össze. E rezgéseket levezethetjük az EKG-hoz hasonló módon egy komputerbe, s ha a szöveteink kóros elrendezõdésûek, vagy valamilyen mikroorganizmus van a szervezetben, specifikus hullámok képében a számítógép képes megkülönböztetni az egészségestõl eltérõ rezgéseket, azaz pár perc alatt diagnosztizál.

Az ilyen készülékkel azt is meg lehet állapítani, mely gyógyszer lenne az adott betegségre a leghatékonyabb. Ilyenkor a komputer a készítmény rezgéseit hozzáadja a páciens rezgéseihez, és méri a változást anélkül, hogy be kellene venni a pirulát. Még utópisztikusabbnak tûnik, hogy ha a kóros hullámokat visszavezetjük a betegbe, az interferencia elve alapján azok kioltódnak.

Dr. Kohán József
bõrgyógyász-kozmetológus