- Megjelent: 2008. június 27. péntek, 09:55
a Cukorbetegek Budapesti Egyesületének közleménye
Bár az amputációhoz vezetõ folyamat nem eleve elrendelt, elkerülhetetlen végzet, a St. Vincent Nyilatkozat elfogadása óta eltelt 20 év nem hozott jelentõs változást a cukorbetegség neuropáthiás szövõdményének kezelésében hazánkban – hangzott el a Cukorbetegek Budapesti Egyesületének 2008. június 26-i sajtótájékoztatóján. A magyar lakosság mintegy 5%-a, azaz fél millió ember cukorbeteg. Ennek egyik legsúlyosabb szövõdménye a diabéteszes láb, mely sok esetben végtagamputációhoz vezet. Magyarországon évente 3-4000 ember veszti el lábát a cukorbetegség szövõdményeként kialakuló betegség miatt.
Európa cukorbetegséggel foglalkozó szakemberei 1989-ben fogadták el a St. Vincent Nyilatkozatot, amely öt éves célokat tûzött ki a cukorbetegség és szövõdményeinek megelõzésére. Ezek között szerepelt, hogy felére kell csökkenteni a diabétesz miatt bekövetkezõ lábamputációk számát.Az elmúlt mintegy 20 évben azonban hazánk nem ért el jelentõs változást ezen a téren. Ahhoz, hogy megértsük, mi játszhatott szerepet az eredmények elmaradásában, meg kell vizsgálnunk, hogy mi vezet el a végsõ megoldást jelentõ mûtétig.Ahogy a téma szakértõi, Dr. Kempler Péter (Semmelweis Egyetem 1. Belgyógyászati Klinika) és Dr. Jermendy György (Bajcsy-Zsilinszky Kórház, III. Belgyógyászati Osztály) elmondták, hogy a cukorbetegség szövõdménye a neuropathia diabetica kóros anyagcsere folyamatok miatt jelentkezõ idegrendszeri károsodást jelent. Számos egyéb tünet mellett ez a szövõdmény felelõs a diabeteszes láb kialakulásáért is. A neuropáthiás betegek kevésbé érzékelik a fájdalmat, így nem vesznek tudomást a végtagot érõ sérülésekrõl. Emellett nem veszik észre a lábukon megjelenõ fekélyeket sem, melyek további fertõzéseket okozhatnak. Ráadásul az izzadás csökkenése is súlyosbítja a helyzetet: a verejtékezés normális mértékének visszaesése miatt a bõr kiszárad, így a fertõzések könnyebben eljutnak a mélyebben fekvõ szövetekhez.„Amit éreznie kéne a betegnek, azt nem érzi, amit nem kellene éreznie, azt érzi.” – hívta fel Kempler professzor a figyelmet a neuropáthia paradoxonára.Az amputáció azonban nem eleve elrendelt, elkerülhetetlen végzet! A folyamatba több ponton is sikeresen be lehetne avatkozni. Fontos a neuropáthia korai felismerése és oki kezelése. Emellett sokat érhetünk el a betegek oktatásával, valamint az egészségügyi szakemberek felkészítésével.A neuropathia kezelésére hazánkban már évek óta elérhetõ a betegség kiváltó okaira ható, ugyanakkor a fájdalmat és érzészavart is csökkentõ készítmény. Ez esetben is igaz az az általános bölcsesség, hogy pusztán a tünetek kezelése nem vezethet eredményre, nem akarhatjuk, hogy a betegek állapota észrevétlenül romoljon tovább. A szénhidrát-anyagcsere optimalizálásával, az oxidatív stressz csökkentésével lassíthatjuk a neuropathiás károsodást. A Nemzetközi Diabétesz Szövetség szerint a cukorbetegség okozta amputációk 85%-a elkerülhetõ lenne.Komoly gond, hogy jelenleg a neuropáthia kiváltó okára ható, oxidatív stresszt csökkentõ készítmény nem élvez támogatást, így a cukorbetegek döntõ része nem juthat hozzá kedvezõ áron ahhoz a gyógyszerhez, amely a neuropathiás szövõdményt lassítani, megállítani vagy éppenséggel visszafordítani lenne képes.A Cukorbetegek Budapesti Egyesületének képviseletében dr. Kiss Éva a budaörsi és gödöllõi Cukorbeteg Klub orvospártolója beszélt a betegek problémáiról, helyzetérõl és a megoldás szükségességérõl. Ahogy elmondta, a változást az oki kezelés alkalmazásától és a betegképzéstõl lehet csak remélni. Véleménye szerint az együttmûködõ, állapotukat rendszeresen tesztelõ betegek mutatói bizonyítottan jobbak. Betegeit õ egy érzékletes hasonlattal gyõzi meg: ahogy „rozsdát sem szoktuk lefesteni.”, a tüneteket sem elég pusztán elfedni. További információ és interjú idõpontok egyeztetése: Kurucz Zsuzsa 70-372-1210.