A kormány azzal indokolta a lépést, hogy egyre szélesebb körben, egyre szervezettebb formában terjed az öngyilkosságokhoz való úgynevezett segítségnyújtás. Ezt az illegális „segítségnyújtást” kívánná szabályozni a kormány a törvény bevezetésével oly módon, hogy bizonyos kötelezõ szabályokat, kötelezõ tanácsadást írna elõ.

A svájci püspökök emlékeztetnek arra, hogy ezek a minimális ellenõrzési folyamatok egyáltalán nem szolgálnák az élet megmentését, éppen ellenkezõleg, ha mindezt törvénybe iktatnák, akkor egyúttal megtennék az eutanázia legalizálásához vezetõ elsõ lépéseket.

Aki valamennyire is tiszteli az életet, az nem helyeselheti és nem támogathatja az öngyilkosságot – írják. Felhívják a figyelmet arra is, hogy az emberek a legritkább esetben akarnak saját akaratukból meghalni, erre a külsõ körülmények kényszerítik õket: a fájdalom, a kilátástalanságtól való félelem, vagy az aggodalom, hogy hozzátartozóik nem lesznek képesek elviselni a velük való törõdés terheit. Ezeken a félelmeken nem az öngyilkosság legalizálása segít, hanem az embertársaink felé fordulás.

Ezért az öngyilkosságot segítõ és legalizáló szabályozások és törvényjavaslatok helyett inkább a palliativ orvoslás kiépítésén kellene fáradozni áll a svájci püspökök levelében. A palliatív ellátás olyan ellátási forma, amelynek célja a gyógyíthatatlan, különösen a rákbetegség végsõ stádiumába került szenvedõ betegek fájdalmainak és egyéb kínzó tüneteinek megszüntetése vagy csökkentése, a betegek életminõségének javítása.

[Forrás: OrientPress/Magyar Kurír]

Az élet tiszteletéhez hozzátartozik az az igény is: emberhez méltóan meghalni.

Sz. M.