Bár már a korai életszakaszban kialakul az, hogy mit találunk vonzónak, a szépség észlelésében a tanulásnak is szerepe van - írja a Hayden Walles, a neves ausztrál publicista.

Kevés olyan érzékeny terület létezik, mint a csontsovány modellek és az általuk képviselt extrém testkép elleni küzdelem.

Nem csak a divat és média világát kellene megváltoztatni, hanem a nyugati emberek mindegyikének viselkedését is. Ha a reális testkép támogatói sikereket akarnak elérni, oda kell figyelniük, nehogy elriasszák maguktól az embereket. Az extrém testkép elleni küzdelmet pszichológusok és antropológusok kutatási eredményei is támogatják. Az ember általában az ösztönei és a tapasztalatai alapján ítéli meg a külsõt.

Bizonyíték van arra, hogy a vékony derekú és szélesebb csípõjû nõket általában vonzóbbnak tartják az emberek, mely az ösztönökre utal. A nõk testalkatának más részeihez való viszonyulás (a keblek vagy a hátsó mérete) eltérõ a különbözõ kultúrákban, vagyis ezek tanult viselkedésformák. Ha a tapasztalat is formálja a szépségrõl alkotott véleményünket, akkor a média akaratán kívül is befolyásol bennünket valami. Az agyunkat könnyen be lehet csapni, teljesen mindegy, hogy élõben látjuk a példákat, vagy a televízió képernyõjén keresztül.

Azonban a tény, hogy ezeket a preferenciákat tanuljuk, nem azt jelenti, hogy könnyû õket megváltoztatni. Mindnyájan azt hisszük, hogy teljes mértékben irányíthatjuk a viselkedésünket, de sajnos sok esetben túl sokra értékeljük saját képességeinket. Nehéz rávenni bárkit is, hogy megváltoztassa az esztétikai ízlését.

Az agyunk, a gondolkodásunk és a személyiségünk a génjeink és tapasztalataink szövevényes interakciójából áll össze. A múltbéli tapasztalatok segítenek megformálni a képességeinket, beállítottságunkat, hatásaik pedig éppolyan erõsek és tartósak lehetnek, mintha biológiailag lennének szabályozva. A nõi és férfi test észlelésével kapcsolatban ugyanez a probléma merül fel. Néhány embert vonzónak találunk, másokat pedig nem, de nem tudjuk megmondani az okát.

A szépségrõl alkotott elképzelésünk életünk korai szakaszában kialakul, az észlelése azonban automatikus és tudattalan marad. Csak akkor ismerjük fel, ha látjuk. Csak azok a szakembereknek kell több ismeretanyagot elsajátítanunk a tetszetõs külalakról, akik az észlelésünk kiaknázásából élnek (mûvészek, divattervezõk).

A legtöbb embernél intenzíven jelentkezik a tetszésnyilvánítás. Elõfordulhatnak valóságtól elrugaszkodó elképzelések, de ezek nem kényszerreakciók csak azért, mert tanult folyamat eredményei. Nem tanácsos ezeknek az embereknek azt mondani, hogy tévednek vagy betegek, csak azért, amit vonzónak találnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lehet változtatni a hozzáálláson. Megfelelõ rávezetéssel rájöhetnek, hogy nem igazán elõnyösek az elképzeléseik, és ennek megfelelõen változtatnak a viselkedésükön.

Csak azért, mert egy rossz beidegzõdés a kérészéletû tömegmédiából származik, még nem biztos, hogy könnyû megszabadulni tõle. Ugyanez a gond merül fel, mikor be akarjuk magyarázni magunknak, hogy a külsõ nem számít, pedig tudjuk, hogy nem így van. Fejlettségünk ellenére az agyunk még mindig magában hordozza a primitív múlt lenyomatait. Már az egy év alatti gyermekeket is jobban vonzzák a szép arcok, mint a csúnyák. A külsõ már az õseink esetében is számított, így ez velünk is így van, akármit is magyarázunk be magunknak. Türelemmel és bonyolult pszichénk megértésével legyõzhetjük a külsõvel kapcsolatos megszállottságunkat.

[Forrás: OrientPress,medipress.hu]