A tea- és kávéfogyasztás az emberi kultúrával szorosan összefonódott, világszerte elterjedt szokás. Ezen italok különbözõ fajtáit cukorral, tejjel, tejszínnel ízesítve, otthon, munkahelyen, vagy kávéházban, fiatalok és idõsebbek egyaránt élvezettel kortyolgatják. Szervezetünkre kifejtett hatásukkal - elsõsorban a kávéfogyasztással - kapcsolatban ez idáig többnyire olyan hírek láttak napvilágot, amelyek a túlzott fogyasztás negatív következményeit helyezik elõtérbe.

Több évtizedes komplex vizsgálatok azonban egyre több kedvezõ kapcsolatot is kimutatnak a kávé- és teafogyasztás - legyen az meleg vagy jeges -, valamint ezek egészségmegõrzõ hatása között.

Finn kutatók a kávéfogyasztás és halálozási adatok közti összefüggéseket taglalják. Észak-Finnországban élõ, 1920-ban vagy azelõtt született, otthonélõ idõseket vontak be a vizsgálatba 1991-92-ben, és 2005 év végéig 6960 fõt sikerült nyomon követni. A 14,5 éves periódus alatt 623 halálesetet jegyeztek fel. Az átlagosan elfogyasztott koffeintartalmú kávé 125 ml volt naponta. Az adatok feldolgozásakor kiderült, hogy a halálozási arány és a napi kávéfogyasztás között fordított arány áll fenn. Az életkor, nem, családi állapot, végzettség, valamikori foglalkozás, dohányzás, testtömeg index, infarktus, egészségi állapot, cukorbetegség, észlelési képességek romlása (hallás, látás), fizikális korlátozottság mértékét is figyelembe véve kijelenthetõ, hogy napi egy vagy több csésze kávé elfogyasztása 4 százalékkal csökkenti a halálozási arányt. Hasonlóan kedvezõnek tûnik a kávéfogyasztás hatása a szív-érrendszeri betegségek, daganatos, vagy ismeretlen eredetû megbetegedések kapcsán is.

A kávé és tea antioxidánsokat tartalmaz (sõt a kávé jótékony hatással van az inzulinszintre is), így valószínûsíthetõ, hogy ezen italok fogyasztásával csökkenthetõ a stroke elõfordulásának esélye. Ennek bizonyítására 26 556 – 50 és 69 év közötti – dohányzó férfi (akinek életében még nem fordult elõ stroke) számolt be többek között tea- és kávéfogyasztási szokásáról. A 2004 decemberében lezárult vizsgálati periódus során (mely átlag 13,6 évet ölelt fel életükbõl) 2702 agyi infarktus, 383 agyszöveten belüli vérzés és 196 agyhártya alatt vérzés történt.
Az életkort, és a szív és érrendszeri rizikófaktorokat figyelembe véve elmondható, hogy a kávé- és a teafogyasztás, valamint az agyi infarktus elõfordulásának esélye fordítottan arányos (a másik két kórképnél nincs ilyen összefüggés). Ez azt jelenti, hogy a kávé és tea fogyasztásával férfiak esetében csökkenhetõ az agyi infarktus elõfordulásának esélye, függetlenül az ismert szív és érrendszeri rizikófaktoroktól.

A jelentõs kávé-, tea-, koffeinfogyasztás és az emlõrákos megbetegedések kialakulásának fokozott kockázata közötti összefüggés lehetõsége az orvostudomány máig megválaszolatlan kérdése. Egy átfogó, közel 86000 nõ részvételével elvégzett klinikai vizsgálat adatainak elemzése során a kutatók szintén erre a kérdésre keresték a választ.
A „Nurses’ Health Study”-nak keresztelt vizsgálat során 1980 és 2002 között 4 évente rögzítették a résztvevõk kávé-, tea- és koffeinfogyasztására vonatkozó adatokat. Ezalatt az idõszak alatt közel 5300 emlõrákos esetet regisztráltak. A koffeintartalmú kávéfogyasztás mértéke a havi 1 csészétõl a napi 4 vagy annál több csészéig terjedt, a növekvõ mennyiségnél nagyon gyenge kedvezõ tendencia jelentkezett. A tea és a koffeinmentes kávéfogyasztás és az emlõrák kialakulásának fokozott kockázata között nem találtak összefüggést.
Azonban a vizsgálat során egyértelmû, szignifikáns mértékû fordított összefüggést mutattak ki a koffeinfelvétel mértéke és az emlõrák kockázata között a postmenopausa idõszakában lévõ nõknél, de a teljes vizsgált populációban nem.
A vizsgálat eredményei alapján tehát feltételezhetõ gyenge összefüggés a koffeintartalmú italok fogyasztása és a menopausa után kialakuló emlõrákos megbetegedések kisebb kockázata között.

Tucatnyinál is több klinikai vizsgálat mutatott ki fordított összefüggést a kávéfogyasztás és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata között. A londoni Egyetem Járványtani és Népegészségtani Tanszékének munkatársai nemrégiben egy több mint 4800 brit férfi és nõ részvételével elvégzett tanulmány, a Whitehall II study, adatainak elemzésével eredtek a kérdés nyomába.
A vizsgálat közel 12 éve alatt 387 cukorbeteg esetet regisztráltak.
Annak ellenére, hogy fordított arányt mutattak ki a kávéfogyasztás és a terheléses vércukorvizsgálat 2 órás eredménye között, koffeintartalmú és koffeinmentes kávé, illetve csak koffeinmentes ital fogyasztása után egyaránt, amikor az egyéb, releváns tényezõket (pl. életkor, nem) is figyelembe vették, nem találtak szignifikáns mértékû összefüggést a cukorbetegség rizikójával.
Sikerült viszont összefüggést kimutatni a teafogyasztás és a cukorbetegség kockázata között a nem, az életkor, a társadalmi és az etnikai tényezõk figyelembevétele mellett is, azonban ez olyan kis mértékû volt, hogy további kutatások középpontjába ez a kérdés nem is került. A változatos, vagyis kávét és teát egyaránt, napi 2-2 csészénél nagyobb mennyiségben tartalmazó italfogyasztás rizikót befolyásoló hatásával kapcsolatban azonban már ennél meggyõzõbb – de még mindig elégtelen - bizonyítékok születtek.
Összefoglalásként elmondható, hogy a mérsékelt, napi 3 csészénél nagyobb mennyiségû kávé- és teafogyasztás nem volt értékelhetõ mértékben hatással a 2-es típusú cukorbetegség kockázatára, annak ellenére, hogy kombinált fogyasztásuknak, bár elhanyagolható mértékben ugyan, de kimutatható elõnyös hatása mutatkozott.

[Forrás: OrientPress/Magyar Dietetikuso]