A stockholmi Karolinska Intézet munkatársai, Ivanka Savic és Per Lindström szerint az emberek szexuális irányultsága az agy formájában és mûködésében is tükrözõdik. A tudósok azután jutottak erre a felfedezésre, hogy megvizsgálták 90 önkéntes – mindkét nembõl 25 heteroszexuális és 20 homoszexuális – agyát.

Leszbikusok férfiaggyal

A kutatók elõször mágneses rezonancia alapú képalkotó berendezéssel, MRI-vel készítettek képeket, hogy megállapítsák az agyak méretét és formáját. A felvételeken a hetero férfiak és a leszbikus nõk agya hasonló asszimetriát mutatott: jobb féltekéjük kicsit nagyobb volt, mint a bal. A meleg férfiak ezzel szemben a hetero nõkhöz hasonlóan szimmetrikusabb aggyal rendelkeztek.

Ezek után az orvosok az alanyok agymûködését figyelték pozitron emissziós tomográfiával (PET), egy olyan eljárással, amellyel nagyfelbontású képeket lehet készíteni az aktív agyi funkciókról. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy miként aktiválódik az egyes alanyokban az amygdala, az agy egyik fontos érzelmi központja, amely többek között a félelem és az agresszió feldolgozásáért felel. A képek tanúsága szerint a heteroszexuálisok és az ellenkezõ nemû homoszexuálisok amygdalája hasonlóképpen kommunikál az agy más területeivel.

A hetero nõk és a meleg férfiak esetében például az amygdala jobban kapcsolódott olyan agyterületekhez, amelyek a félelemmel, aggodalommal és depresszióval vannak összefüggésben. Savic úgy véli, ez összevág azokkal a korábbi kutatásokkal, amelyek szerint a nõket és a meleg férfiakat jobban megviselik a hangulatváltozások és a lehangoltság, mint a heteroszexuális férfiakat. A hetero férfiak és a leszbikusok esetében az amygdala a szenzorimotoros kéreggel és a striatum nevû törzsdúccal kommunikált többet, ezek a régiók a "harcolj vagy menekülj" reakciót, egy a stresszhelyzetekben kialakuló fiziológiás vészreakciót ellenõriznek. "Sokkal akcióközpontúbb ez az agymûködés, mint a nõk esetében" – magyarázta Savic.

Már az anyaméhben eldõl?

A kutató azt is elmondta, hogy ezek a különbségek már a méhben, vagy legalábbis a nagyon korai gyerekkorban kifejlõdnek. "Ez a legátfogóbb kutatás, ami a homoszexuálisok és a heteroszexuálisok idegrendszere közti különbséget felfedi" – fogalmazott (a 90 fõs minta alacsonynak tûnhet, de az MRI és a PET nagyon megbízható technológiák, ezekben a kutatásokban megszokott a néhány tucat fõs vizsgálati csoport). A korábbi hasonló kutatások is kimutattak már agymûködésbeli különbségeket, de azt nem vizsgálták, hogy a homoszexualitás mennyiben "tanulható". "Mi kifejezetten azokat a paramétereket vizsgáltuk, amelyek már születéskor adottak, és tanulással vagy más kognitív tevékenységgel nem lehet megmásítani" – mondta a kutatónõ. Ugyanakkor elismerte, kutatásukban nem vizsgálták, hogy a felfedezett agyi sajátosságok öröklõdnek vagy a nemi hormonok valamilyen sajátos mûködése miatt alakulnak ki a méhben.

Más kutatók elismeréssel adóztak a tanulmánynak. Qazi Rahman, a brit Londoni Egyetem kutatója meglepõnek nevezte az amygdala mûködésbeli különbözõségeit. "Paradox módon többet mond, ha olyan agyterületeket vizsgálunk, amelyek nincsenek kapcsolatban a szexuális orientációval" – erõsítette meg a kutartást Simon LeVay amerikai tudós, aki 1991-ben különbözõségeket talált hetero-és homoszexuális férfiak hypothalamusában.

Forrás: Index