Adásunkban egy olyan kutatással foglalkozunk, amely a long-covid tüneteit vizsgálta és jutott érdekes következtetésekre. Másik témánk az autizmus, pontosabban az, miért fontos, hogy sokan tudjuk, mit jelent autizmussal élni. Adásunk második felében az orvosi etika kérdésével foglalkozunk, elsősorban a szervátültetéssel kapcsolatban.

• 2020-ban a teljes életünket feje tetejére állította a covid-járvány. Ma is itt van még velünk, még ha már talán nem is annyira szem előtt. A koronavírus nemcsak ránk, laikusokra volt nagy hatással, hanem a tudományos kutatásoknál is új utakat nyitott. Így például tavaly egy úttörőnek számító long-covid tanulmány készült a szegedi egyetem Pathologiai Intézetében. Erről a tanulmányról beszélgetek Tiszlavicz László professzorral és Szilágyi-Szögi Titanilla biológussal. Köszöntöm önöket a stúdióban.
• Nem tehetjük meg, hogy nem tudjuk, mi az autizmus – hívta fel a figyelmet szegedi előadásán Varga Éva szakpszichológus. Azt tapasztalja, hogy óriási az igény a terápiára nemcsak a gyerekek, a felnőttek részéről is. Egyre többen jelentkeznek ugyanis olyanok, akik gyerekként nem kaptak diagnózist és leéltek egy fél életet úgy, hogy szorongtak, mert érezték, hogy mások, mint a többiek. A szakember számos megoldást kínál arra, hogyan segítsük az autizmussal élőket.
• Orvosi etika – sokáig egyet jelentett a hippokratészi esküből levezetett néhány alapelvvel, amelyeket etikai kódexszé formálva tanítottak a medikusoknak, medikáknak. Ma viszont például a szervátültetés, a különböző genetikai eljárások, a lombikbébi program olyan új kihívást jelent, amelyre csak a hagyományos erkölcsi szabályok segítségével nem lehet jó választ adni. A szegedi orvoskaron olyan orvosetikai képzést kapnak a hallgatók, amely ezekben a kérdésekben is segít eligazodni. A kurzus vezetője Tari Gergely bioetikus.